Ez a poszt eredetileg egy komment lett volna a http://goran.blog.hu/2017/03/15/alom-ovodabol_remalom oldalon, de kommentnek túl hosszú volt, így egy blogindító poszt lett belőle :)

Nem a mi exmagánovinkra akarom a vizes lepedőt húzni, ezek pusztán azok a tények, amiket mi így éltünk meg... Fogd fel úgy, hogy egyszerűen csak egy pár intő jel, ami külön-külön is riasztó és egyben ez itt egy vészcsengő lehet a jóhiszemű anyukáknak, hogy ha szükséges, tudjanak időben váltani és vegyék észre a jeleket, amikre én akkor vak voltam...!

Miért választottunk magánóvodát?

Kifejezetten olyan óvodát kerestünk, ahol a gyerekünket többféleképpen fejlesztik.
Nem akartunk olyan intézményt, ahol 8-16h között a gyerek az udvaron züllik, az óvónők kinn bagóznak, az ovi után pedig még mi vigyük logopédushoz (ha kell), tehetséggondozóba, úszásra, táncolni stb.
Sőt ha kiszámoljuk, hogy az állami oviba wc papír, szappan, pzs, úszáspénz, játékpénz, minden anyámfüle kell, plusz még az angol és néptánc tanárnak külön fizetni, és az ovi utáni különórákra, akkor az pont annyi, mint egy magánóvoda. De legalább ott nem az ehetetlen műanyag margarinnal megkent fél szeletke kenyérszeletként fogja majszolni a gyerekünk.

Megvan a tuti! - gondoltuk akkor

Így hát hosszas tanácskozás után beírattuk a gyereket a szigetszentmiklósi Narancsliget Magánóvoda és Bölcsőde nevű intézménybe.
Amikor mi kapcsolatba kerültünk velük, akkor az alapdíj 53.000 Ft / hó volt, + 20 körül a kaja.
Az intézményvezető Éva valóban az az óvónő, akire mi vágytunk, minden mozdulatából sugárzott a gyerekszeretet és ahogy bánt a gyerekünkkel, attól mi azt gondoltuk, igen, megtaláltuk. (Csakhogy ő nem vitt csoportot...)
Egyezett az elképzelésünkkel minden: nem különórák voltak, hanem a "tantervbe" volt beillesztve az angol, a néptánc, a sószoba, mesemondás, az úszás stb.
Az udvaruktól a szavunk elállt, épített domb hatalmas csúszdával, medence, gumipados trambulin, kisvonat stb - külön a kicsiknek, külön a nagyoknak. A mi gyerekünk eléggé félénk és megriad a sok, hangos gyerektől, ezért pont jó volt, hogy a nagyok, erősebbek a kicsiktől elválasztva tudtak játszani.
Rutintalan szülőként megkérdeztem, hogy mennyi pzs, wc papír, fogkefe... Mire a vezető óvónő Éva szeme elkerekedett és mosolyogva mondta:
- Anyuka, havi 53000 forintból csak tudunk már fogkefét venni a gyereknek...
Tetszett ez a nagyvonalúság, lezserség, tényleg nem akartam olyan anyuka lenni, akinek fejben kell tartania azt, hogy 300 Ft játékpénz, csütörtökön gyümölcsnapra kiwit venni, kéthetente fogkrém, háromhavonta wc papírcsomag, félévente 2000 Ft játékpénz stb - nem akartam szétforgácsolódni, egyben le akartam tudni mindent: különórát, szükségleteket, kaját - és ezért a havidíjas konstrukció meg a sok foglalkozás ígérete pont megfelelőnek látszott.

START!

Szeptemberben elkezdtük az ovit.
A beszoktatás egy tortúra volt, kb. 3 hétig csak 2-3 órákat lehetett ott a gyerek, miközben délben sírt, hogy maradni akar, ne vigyük el. Azonban a két óvónő hajthatatlan volt és mondogatták váltva:
- "nem szabad erőltetni",
- "gyanúsan jól megy a beszoktatás, meglesz még ennek a böjtje később",
- "csak hónapokkal később jön ki a gyereken a gyors beszoktatás stressze"
De amikor a gyerek beteg lett, kezdődött az egész beszoktatási ceremónia elölről. És elölről...
Kb. másfél hónap után volt végre ott egy teljes napot (kajában persze az egész napnak számított, semmi jóváírás nem volt)
Addigra már majd' megőrültem, mert dolgozni nem tudtam otthon (nem kezdek bele semmibe, mert mindjárt rohanni kell a gyerekért vissza). El se tudom képzelni, hogyan oldanak meg egy beszoktatást azok a szülők, akik alkalmazottak és munkahelyük van.

Angol könyv

Közben elkérték az angol könyv árát (5000 Ft), majd amikor megkérdeztem, hogy mikor kezdődik: kiderült, hogy a kicsik nem is tanulnak angolt az első évben. Persze a következő évben is el akarták kérni az árát. Akkor megkérdeztem, hogy a tavalyival mi van, vagy hogy megkaphatnánk-e a könyvet - nagy kuss volt a vége, és aztán nem is került szóba, na de ne rohanjunk ennyire előre.

A very fontos kaja

Telt-múlt az idő, eljött a karácsony, az újév, végül január köszöntött be a Narancsliget Óvoda és Bölcsődében.
A gyerek kis füzetébe minden hónapban beírták, hogy szófogadó, okos kiskölyök, de azt mindig külön kiemelték, hogy sokat eszik. Eleinte csak úgy, hogy jó étvágyú, majd következő hónapban úgy írták, hogy nem válogat és gyakran kér repetát, majd konkrétan azt írták, hogy sokat eszik.
A gyerek sosem tudta megmondani, hogy mi az ebéd, aztán rájöttünk, hogy mindez a különféle flancos kaják miatt van (sajtkrémleves kölesgolyókkal).

Szülői értekezlet

Becsülettel elmentünk az elsőre. Ott kuporogtunk az apró székeken, tök kényelmetlen, ciki, és az egész rizsának a lényegét 10-12 mondatban szét lehetett volna küldeni mailben... nem is emiatt tartott sokáig, hanem az idő 80%-a arról szólt, hogy honnan rendeljék a kaját, és ezen okoskodott egyik szülő majd' egy órát. A maradék 15% arról, hogy pontban érkezzünk reggel, mert hiába fizetős ovi ez, nem azért vannak az óvónők, hogy kétszer reggeliztessenek. 5% arról, hogy leszarják az orvosi igazolást, de erről majd később.

Néma a gyerek 

Egyik januári délután megyek, aprócska öltözik, csivitel, mikor épp kilépett az óvónő, aki összecsapta a kezét:
- Jaj, nahát, neked van hangod?
Teljesen megrökönyödtem. Kérdem:
- Neki? Amikor állandóan beszél és le se lehet állítani?
- Igen, itt szeptember óta meg se szólal.
- És ezt miért csak most mondod?
- Hát.. nem kell erőltetni semmit.
.. és ennyi volt a válasz.

Miért most kell megtudnom, 4 hónap után, hogy a gyerekem nem áll szóba senkivel?
Nem beszél, nincs egy szava se, nem válaszol, nem énekel, nem mondókázik?
Nekem otthon elmondta a dalokat, a verseket, nem tűnt fel, hogy ott a Narancsliget Óvoda alkalmazottaival szóba sem áll.

Dilemma: szóljak vagy se?

A vezető óvónő a beiratkozáskor mondta, hogy ha gond lenne, akkor ne puffogjunk magunkban, osszunk meg vele mindent, mielőtt elfajulna a dolog.

Itt volt az a pont, amikor döntenem kellett. Szóljak? Hívjam be az óvónőt a vezető óvónőhöz raportra? Vagy csendben maradjak? Mi a gyerek érdeke? Mivel erősödhet a gyerek szerepe a Narancsliget Óvoda csoportjában?
De elkezdtem mérlegelni, hogy legyek én az akadékoskodó szülő?
Úgyis a gyereken verik le.
Őt szivatják, neki szólnak be, ő lesz a pintyőke, akire vigyázni kell és akit kímélni kell a háklis anyukája miatt - ezt egyik óvónő se szereti, pláne akkor, ha a szülő is pedagógusnak tanult anno.
Csak ráfogták volna, hogy "elsőgyerekes szülő, pedagógus anyuka" - többszörösen hátrányos a gyerek és csak rontom az ottani helyzetét a csoportban.
Befogtam a számat.

Kár volt.

Szabotázs az óvodában

Megint eltelt pár hónap a Narancsliget Óvoda berkein belül.
Szintén öltözés hazaindulás előtt, amikor kérdem a gyereket:
- Milyen volt a tánc?
Óvónő kilép, odaveti:
- Ő nem volt táncolni?
- Ma?
- Ma se?
- Múltkor?
- Akkor se.
- De amúgy megy?
- Nem, még nem is volt.
MÁRCIUSBAN!
Kérdem, hogy mégis miért nem?
- Hát nem kell azt erőltetni.
- És az angolra?
- Oda se jár.
- Sószoba?
- Oda se.
- Hittan?
- Nem.
- De akkor hova jár a gyerek, melyik órára?
- Egyikre se.
- Úszni se? Minden héten hozzuk a cuccát szerdán.
- Nem akar úszni járni.
- Nem? Az úszás az egyetlen, amire ovi után, külön is visszük a gyereket, mert imádja!
- Itt nem megy és kész.
- De miért?
- NADEANYUKAAA - ripakodott rám, hogy még szinte nekem kéne magam szégyellni:

NEM SZABAD ERŐLTETNI AZT A GYEREKET!

Elgurult a gyógyszer.
Odafordultam a gyerekhez:
- Szeretnél kopogós cipőt?
- IGEEEN!
- Na akkor holnap elhozzuk és ha mész táncolni, akkor felveszed, jó?
- IGEEEN!
Akkor fordultam oda a tyúkhoz:
- Na, kedves óvónő, nem erőltetni kell a gyereket, hanem motiválni!

És onnantól ment táncolni, mint a vihar.

Úgy fest, minden rendben

Egy darabig azt hitük, de mint kiderült, semmi másra nem járt továbbra se.
Egyszer előzetes bejelentés hamarabb mentem érte és lám, a gyerek majdnem egyedül (1-2 gyerek volt rajta kívül kinn meg egy dadus) kinn rohangál az udvaron, a többiek benn.
- Hol vannak a többiek?
Dadus:
- Matekórán.
Aha, tehát a gyerek oda se jár.
Remek.
Bementem az óvónőhöz:
- Azért hoztuk ide a szigetszentmiklósi Narancsliget Óvoda nevű gittegyletbe a gyerekünket, mert itt minden egy helyen van, a tanmenetbe beépítve. Szeretném, ha a gyerekem minden órán részt venne a többiekkel együtt.
- Hát az nem úgy megy.
- Hogy megy? Miért? Mit csinál az, aki nincs ott a csoporttal?
- Kinn játszik az udvaron.
- De én nem azért hoztam ide, mert kinn zülleni az állam oviban is tudna. Azt akarom, hogy a gyerekkel ugyanúgy foglalkozzanak, mint a többivel.
- Nem lehet azt erőltetni, anyuka - hangzott el megint az a kulcsmondat azzal az undorító, rosszalló hangsúllyal, amivel mindig megpróbáltak kimosakodni a helyzetből.
- De ha én azt nyomatékosan kérem, hogy erőltessék?
- NADEANYUKAAA - és a nem-szabad-erőltetni c. nótát kezdte el megint fújni, innentől pedig megint halott volt a beszélgetés.

Márpedig nekem van nevem!

Ennél a beszélgetésnél közöltem kb. tizedjére, hogy van keresztnevem és azon szólítsanak, mert nem szűntem meg ember lenni csak azért, mert időközben anya is lettem.
Egy év alatt nem bírták megtanulni a nevemet, nyilván van elég gondjuk, de engem zavar, kértem: szólítsanak már a nevemen.

Merthogy ment ez nekik amúgy, csak velem nem!

Egyenlőbbek az egyenlők között, akiknek jár a név

Jellemző volt az is, hogy mindent kérdezni kellett, maguktól semmit nem mondtak még a havi írásos értékelések is elmaradtak.
De megkülönböztetés, na az volt dögivel!
Váczi Gergely tévés (Tények) apuka fia is oda járt akkoriban.
Délután a gyerekek kinn futkároztak, megyek az enyémért, kérdezem az óvónőt:
- Milyen volt a matek teszt?
- Hát.. megcsinálta hiba nélkül.
Na, ez remek, hiszen 6-7 hónapig nem vitték matekra a csoporttal, neki ehelyett szabadfoglalkozás volt. Ott ölelget a gyerekem, megérkezik a sztár apuka, mire az óvónőből kitör a sztárolhatnék és nyáladzva kiáltja felé.
- Szia Gergő, képzeld, Noelkének hibátlan a matekja!
Az enyémé is bazzeg!
Ott állunk még mellette, nem zavarja????
Jé és Váczi Gergely apukának van neve is, én meg csak anyuka vagyok.
Fasza.
Vannak egyenlőbbek az egyenlők között.

Mégis maradunk...

De akkortájt a gyerekemen mégis azt láttam, hogy szeret oda járni, vannak barátai és találtam én is pár anyukát, akivel lehetett szót érteni (a többség batár terepjárókkal, műkörmökkel, rózsaszín topánkákban járt, azokkal szóba se álltam, de ők se velem), így aztán abban maradtunk, hogy a gyerek marad az oviban továbbra is, mert ő élvezi, és bár nekem nem tetszik ez a "nem kell erőltetni" hozzáállás, viszont mégse én vagyok ott egész nap, szóval leszarom.

Csatlakozik a másik gyereke

A következő évben a kisebbik gyerekem is csatlakozott.
Már 2*53ezer Ft / hó összeget fizettünk és testvérkedvezményként azt kaptuk, hogy a kicsi kajája ingyenes volt, csak a nagyobbét kellett fizetni, így is 120 körül volt a havi számla.
A számlát elvileg egy alapítványtól kaptuk "támogatás" címszóval, néha hónapokig nem, úgy kellett érte külön szólni és akkor nagy kényszerrel, de odaadták.

A kisebbik gyerek csoportja Kánaán a másikhoz képest. Az ottani óvónők segítőkészen, beszélgettek velünk, ölbe vették a gyereket, és bár kisebb volt, mégis megvolt a beszoktatás 4-5 nap alatt. Az a csoport bevált a kicsinek, a pedagógusokkal se volt gond, de a tulajdonossal és az általa diktált pénzhajhászással csak a gond volt.

De az intézmény csak a pénzről szólt továbbra is.
A nagyobbik gyerekem csoportjában csak annyit bírtak velünk beszélgetni, hogy mikor hozzuk a pénzt... ha nem hozzuk, másnap nem vihetjük a gyereket... és mikor hozzuk a következő havit már, mert azt is kellene már megint... másról nem is szólt a "beszélgetés".

Késések

A késésekről is egy gondolat.
Fél hatig lehet a gyereket elvinni a házirend szerint, de ha késünk, és emiatt ott kell maradnia valamelyik óvónőnek, akkor az ő óradíját ki kell fizetni, hozzácsapják a havi számlához. Ez eddig rendben is van, érthető, neki is van munkaideje, családja, megy a busz stb.
Volt olyan, hogy beragadtunk egy közlekedési dugóba, odatelefonáltunk, hogy késünk, meg is jelent a kétezer forint pluszba a havidíjon, oké. Azért azt megjegyzem, hogy nem óvónő maradt ott, hanem takarítónő, neki is annyi az óradíja? Mindegy, a lényeg, hogy nem rakták ki a gyereket a forgalmas Csépi útra.
Másik alkalommal szintén telefonáltam, hogy kések, de végül 17:25-re odaértem, még csak nem is a gyerekem volt az utolsó, mégis ott szerepelt a +2000 Ft.
Aztán volt olyan hónap, hogy 3 x 2000 Ft volt ott pluszban, és amikor rákérdeztem, hogy ugyan mégis mikor késtem, akkor nem tudták megmondani, hogy mikor:
- Ugyan anyuka, maga szokott késni...
... s ezzel el is intézték.
Akkor jeleztem, hogy az lenne tisztességes, hogy akkor és ott szólnak, amikor szerintük kések és akkor számolhatnánk, de így utólag? Én nem tudom bebizonyítani, hogy abban a hónapban időben ott voltam, ők meg beírták a késést, amit szintén nem tudnak igazolni.
Egyik este ott nyervogott az óvónő, hogy lekési a buszt, ezért mi autóval elvittük a buszmegállóba (kb. 6 km-es kerülő nekünk) - ezt meg én számlázzam ki nekik? Így lenne fair, nem?
Kértem, hogy bírálják felül ezt a tételt, mert nemhogy mi késtünk, hanem mi vittük félig haza az óvónőt - nem azért, mert sajnálom a hatezer forintot, hanem mert itt elvekről van szó! Szerintetek volt bármi foganatja ennek?

Nyári szünet

A nyári szünetben még az állami óvodák is megoldják, hogy legyen a gyerekeknek ügyelet, max 1-2 hetes leállás van.
Nos, ha dolgozol, ha nem, a Narancsliget Óvoda esetében akkor is bezár az óvoda 4 hétre - természetesen a 2 gyerek után a 106 ezres havidíjat akkor is be kellett fizetni, ha van ovi, ha nincs.

Minden a pénzről szól

Valamiért egyre inkább azt éreztük, hogy itt nem arról van szó, amit kifelé kommunikálnak, hogy náluk minden egy helyen van. Pontosan az volt a benyomásom, hogy beszedik a környék fizetőképes szüleitől a gyerekeket és a szülők pénzét és ugyanúgy kibasszák őket az udvarra, ugyanúgy maradnak el órák pótlás nélkül és ugyanúgy leszarják, hogy egy gyerek megy-e a matekra vagy úszni vagy csak kinn dekkol az udvaron.
Itt minden a pénzről szólt.
Ha találkoztatok volna valaha a tulajdonos Emesével, akkor láthatnátok: a pupillája is dollárjel alakú. A szülőkkel pökhendi, hallottam néha, ahogy a konyhában beszél a szülőkről, nos abban minden volt, csak tisztelet nem.

Mindenre az a válasz, hogy nyugodtan mehetünk a picsába, hat másik jelentkező van a helyünkre.

Az orvos véleményét felülírhatja egy mezei óvónő

Ők azt akarják, hogy begyűjtik a pénzt és a gyereket lehetőség szerint otthon tartják a szülőkkel, hogy még láb alatt se legyenek. Ehhez volt egy külön rendeletük a házirendben, miszerint az orvosi szakvéleményt bármikor felülbírálhatják és bár az orvos szerint a gyerek egészséges, ők akkor is bármikor hazaküldhetik, ha ezt esetleg másként látják.
A picivel volt a könnyebb ezt eljátszani, mert ő az első közösségét élte és minden betegséget elkapott, ami épp divatos volt az oviban. Ha beteg, akkor otthon is tartom, de számos esetben kamuztak az óvónők.

Szívatás felsőfokon

Kb. 4-5 alkalommal is megtörtént, hogy bevittem 8-kor a két gyereket, és 9-kor már csörgött is a telefon, hogy a kicsinek folyik az orra.
Basszameg, éppen 2 éves, persze hogy folyik, december van, minden gyerek orra folyik, kifújni meg még nem tudja.
A válasz: ne magyarázzak, a gyerek beteg, vigyem haza és kész, ne fertőzzem itt a többieket (megjegyezem, volt, hogy csak 2-3 gyerek volt a csoportban és nyilván jobb hazapaterolni őket, vagy összevonni a másik csoporttal, mert akkor az óvónő hamarabb hazamehet).

Hazaviszem, a gyereknek kutya baja aznap, sőt kedden is.
Ezért aztán összecsomagolom szerdán, viszem az oviba.
Megdöbbennek:
- De hát beteg a gyerek, 5 napig legyen otthon, ki kell feküdni, ki kell kúrálni!
- Nem beteg, nem köhög, nem lázas, nem tüsszög, semmi baja.
- Vigye haza, hozzon orvosi igazolást.
Oké, irány az orvos.
Csütörtökön viszem a gyereket:
- Hoztam róla igazolást, kutya baja.
- Nem számít, mi azt felülbírálhatjuk, a gyereknek 5 napig kell otthon lennie, hogy felgyógyuljon.
- De nem beteg.
- Folyt az orra!

Kurvaélet, hazaviszem.
Hétfőn be 8-kor.
9-kor csörög a telefon:
- Beteg a gyerek, jöjjön érte azonnal!

Az utolsó nap

És amikor ez már sokadjára zajlott le, és sokadjára nézett hülyének a gyerekorvosunk, dr. Kővári Gábor, aki 40 éve gyerekorvos és sokadjára csóválta meg a fejét a narancsliget óvoda gyökér rendszere miatt, akkor kifakadtam, hogy január van, minden kurva kölyöknek nedves az orra!
Mire az óvónő előkapott egy mobiltelefont:
- Nézze meg, folyik az orra, lefotóztam!
- Bassza meg, ne fotózza le, törölje meg!
A kurva édes anyját, arra van esze, hogy a taknyos gyereket fotózza, és amiatt telefonálgasson, de hogy egy kétéves orrát kifújja, az már nem fekszik neki!
Felkapom a gyereket, indulok ki - hát nem ott ül a nagyobbik a kispadon?
- Hát te? Miért ülsz itt?
- Mondták az óvónők, hogy jössz a kistestvéremért, úgyhogy öltözzek, menjek haza én is veletek.

Erre ment hát ki a játék.

Képesek voltak mindenféle mondvacsinált indokkal hazapaterolni a kicsit, aztán később a nagyobbat is odacsomagolták, úgyis mindegy, ha már anyuka otthon van az egyikkel, akkor menjen a másik is.
A havidíjat persze tudták lobogtatni akkor is, ha nem voltunk ott.

Akkor voltam ott utoljára.

Nem jársz? Fizess!

Egy darabig még üzengettek, hogy fizessek havidíjat.
Még egy újabbat.
Majd megint.
Ilyenkor nincs házirend, hogy ha a gyerek nem jön 30 napig, akkor megszűnik a jogviszonyom? ilyenkor még 3 hónapot kiszámláznak?
Egy darabig még jött a fenyegetőzés hivatalosnak látszó levelekkel, hogy kénytelenek lejelenteni a gyámügynek, ha nem járnak a gyerekeink oviba és megütjük a bokánkat. Meg az egyenleg, hogy hány százezret kellene még fizetnünk.

Aztán körbejártuk a kérdést jogászokkal, könyvelőkkel és számos turpisság derült ki.
Köblő Emese elvileg nem is adhatna számlát arról alapítvány nevében támogatásról, amikor nem támogatjuk az intézményt, hanem a havidíjat fizetjük. Ha étkezésről adhatna ki számlát, ahogy az a tevékenységi körében van, akkor mi miért csak a havidíjról kaptunk? 3 év alatt egyik gyerek étkezéséről se kaptunk számlát és a havidíjról is csak akkor, amikor nyomatékosan kértünk.
Amikor a gyerek otthonlétéről orvosi vagy szülői igazolást vittünk, akkor nem érdekelte őket - amikor meg besokalltam és elhoztam a gyerekeket, akkor meg egyből jöttek az igazolások hiányával és a gyámüggyel. Azokat a napokat hogy igazolják le, amikor az orvos szerint a gyerek egészséges, szerintük meg beteg és hazadobták?
Miféle susmus lehet ott a jelenléti íveken? (na a kaja jóváírást hagyjuk, az is követhetetlen volt mindvégig)
Valami nagy razzia volt egyszer nálunk, mert akkor hirtelen a fél napos kikérőket is papíroztatták pár hónapig, de aztán megint beletojtak az egészbe.

Végül még jött 1-2 levél, amiben behajtást is ígértek, de egy lépést se tettek, szóval üres fenyegetőzés volt, nem is merte Köblő Emese megtenni, csak blöffölt, hátha betojunk tőle.
Végül lekoptak rólunk.

Mit mondták más szülők?

Több szülővel is beszéltünk erről, és kiderült: egyik se mert szólni.
Mindegyiket lehülyézték, hogy erőltetni nem szabad a gyereket - ez a "liberalizmus" adta a fedősztorit ahhoz, hogy egész nap picsavakarás legyen az óvónőknek, a kölykökkel meg ne kelljen foglalkozni.
Mindegyiket szivatták a "beteg a gyerek, azonnal vigye haza" kamuval.
Bocsánat, nem mindegyiket.
Az 5-6 tüzéppel rendelkező cégvezetőt nem.
A 2-3 optikával rendelkező cégvezetőt nem.
A sztárapukát nem.
Azokat, akik kisvállalkozk, multik alkalmazottai, na azokat meg orrbaszájba.

Multik lehúzása

Egyik anyuka a Telekomnál dolgozott és cafeteriaként a gyereke magánóvodáját finanszírozták. Érdekesmód az ő havidíja 110-120ezer forint volt 1 gyerekre, azaz a multitól a Narancsliget Óvoda az (amúgy ezért a színvonalú szolgálatás kurva drága) 53.000 Ft-os alapdíj helyett.

Másik anyuka azt mondta, hogy neki nem szóltak, hogy nem kell fogkefe: ő ezért minden hónapban vitte a fogkefét, fogkrémet, miegymást 3(!) éven át, mint a güzü, és egyetlen egyszer nem mondta volna az óvónő, hogy nyugi, megoldjuk, hiszen erről szólna a havidíj.

Szülők extra lehúzása ajándékvásárlásra

Utáltam, hogy az óvónő az állami óvodákhoz képest a Narancsliget Óvodában borsosabb fizetést kap, de azért a szülőknek kötelező (kötelező, mert az egyik lelkes picsaanyuka kötelezőként adta elő) 2000 Ft / óvónő összeget begyűjteni az óvónők karácsonyi ajándékára, majd a névnapra, majd húsvétra, aztán a ballagásra is... mert ILLIK!
Ami ajándékról mi sosem dönthettünk és a végeredményhez csatolt üdvözlőkártyát természetesen mi sosem írhattunk alá (5-6 szülő aláírta, akiket a terepjárós picsaanyuka el tudott csípni és akinek legalább a nevét tudta), nem lehettünk ott az átadáskor, csak a casht adjuk be, de azt feltétlenül.

Lepedő

Apró-cseprő szivatás még, ami eszembe jutott:
A lepedő. Első nap közölték, hogy hozzunk.. hát, bazzeg, erre az 500 Ft-os tételre nem telik az 53.000 Ft-ból, de oké, hozok. Majd másnap, amikor bevittem, akkor legyintettek, hogy nem kell, megoldották, majd rákerült egy kétezres tétel a számlára lepedő címén.
Nemnormálisak.

Angol könyv

Ja és persze az a fránya angol könyv... se a testvérének nem adták át, se később nem lapozta a gyerek, se el nem hozhattuk... de ha nem figyelünk, 2x kifizettették volna :D

Köszönöm, hogy leírhattam, már nagyon a bögyömben volt!